tag:blogger.com,1999:blog-85109123922018205332024-03-14T04:13:53.365-07:00Bloody God - Véres Isten [+18]Egy nyomozó testileg, és lelkileg közel kerül apja fogadott leányához, miközben egy tinilányokra vadászó sorozatgyilkos után nyomoz. Erotika, horror, és romantika fűszerezi, ezt a krimitörténetet.Carrie Whitehttp://www.blogger.com/profile/09800719124438663746noreply@blogger.comBlogger2125tag:blogger.com,1999:blog-8510912392201820533.post-39519912376225330782015-07-11T14:16:00.000-07:002015-07-12T03:06:20.874-07:00Első fejezet - A gondolatod [+18]<div style="text-align: justify;">
Sziasztok! Mielőtt megköveznétek, hogy nem a prológussal kezdek, tudnotok kell valamit. Én egy olyan fajta emberke volnék, aki szereti - egy bizonyos mértékig - a tökéleteset adni. Ezért is csak akkor fogom tudni megírni a megfelelő prológust, ha már a történet végére értem. Ezért bocsánatot kérek azoktól, akik nagy rajongói, és jó olvasást kívánok azoknak, akik megtisztelnek vele, hogy elolvassák az első fejezetem! :)</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg60ZZCbW1BklAmHBY5z5mEogUhuMlvplRN-zNf4MfYcbyXpq236gRz9Q3Baj1dQqDguh97nCtg-i3pVoywQxu-i6vGNgZ6cLxCxnET68jUgqDZCEmSOUThvKL9OJQszjBLHY_pXxwM4RA/s1600/Z3Nn.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="227" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg60ZZCbW1BklAmHBY5z5mEogUhuMlvplRN-zNf4MfYcbyXpq236gRz9Q3Baj1dQqDguh97nCtg-i3pVoywQxu-i6vGNgZ6cLxCxnET68jUgqDZCEmSOUThvKL9OJQszjBLHY_pXxwM4RA/s400/Z3Nn.gif" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"> A GONDOLATOD</span></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><i><span style="font-size: small;">~ Garret ~</span></i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az asztalomon lévő villany fénye olyan erősen világította meg, már lehunyt szemeimet, hogy ezzel esélyt sem adott rá, hogy elbóbiskoljak. A forró hő viszont, ami belőle sugárzott, kellemes melegséggel borította az arcomat. Egy percig szinte már otthon éreztem magam, amikor a telefonom fülsüketítő hangja szólalt meg. A kellemetlen csörgő hang egy másodperc alatt felriasztott, és én máris koromsötét irodában találtam magam, magányosan. Már mindenki hazament, csak az én kis asztalomat világította meg az a fehér lámpácska.</div>
<div style="text-align: justify;">
Gyorsan magamhoz tértem, és a hangos telefonomhoz nyúltam, anélkül, hogy megnéztem volna ki is hívott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Halló? - nyüszítettem a mobilba, míg megfáradt szemeimet dörzsöltem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Remélem nem felejtetted el a találkát Sophieval? - jött az eleven hang, a vonal másik oldaláról.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Neked is 'Szia' apa... - válaszoltam sóhajtva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem akarok lebőgni előtte, te is tudod, hogy a szomszédom, és...</div>
<div style="text-align: justify;">
- És elmond mindent a szomszédoknak - fejeztem be a mondatot. - Tudom apa! - szóltam vissza, miközben az asztalomon vergődő lapokat egy helyre tereltem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még az irodában vagy? - terelte a témát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kellene ennyit dolgoznod. A végén még vénlegény lesz a fiamból... - panaszkodott, míg én elindultam kifelé, át a sorokba rendezett asztalokon , a cuccaim társaságában. - Tudod ez a szomszéd kislány nagyon odavan érted. Főleg azóta a grillezés óta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Apa, ott találkoztunk először. Azelőtt nem is látott - folytattam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miről beszélsz? Hiszen mutattam rólad képet - vágott vissza nagyzolva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt a fotót, amit a pénztárcádban hordasz, tizenöt éve? - kérdeztem vissza gúnyosan, majd az épületből kilépve, a kocsimig sétáltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon aranyos tízéves voltál. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem hinném, hogy a nők a tízéves kisfiúkra buknak - motyogtam, míg a telefont a vállamhoz szorítottam, hogy ki tudjam nyitni az aprócska, piros volkswagen ajtaját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én már négyévesen is ismertem anyádat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aztán szépen el is váltatok - ültem be, és a kezemben hömpölygő lapokat gyorsan az anyósülésre dobtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez igaz, de nekem legalább volt akkoriban egy csinos nőm, de neked már mióta nem volt barátnőd?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod, hogy nem vagyok egy barátnős típus. Most le kell tennem. Vezetek. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben. Ó, ne felejtsd a holnapi családi ebédet! Végre találkozhatsz Irissel. Légy jó, és ne késs! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia, apa! - köszöntem el, majd lenyomtam a telefont, és a papírhalmaz tetejére hajítottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Beindítottam az autót, majd kifaroltam a szűk parkolóból. A kis kocsi motorja csak úgy bőgött a mámortól, mikor megindultam, az üres utcán. Végighajtottam pár saroknyi utcán, egy olasz vendéglőig, ahol rögtön egy tökéletes parkolóhelyre leltem. Beállítottam a kocsit, majd gyorsan kipattantam belőle, megindulva az étterem ajtajáig, ami csupán pár lépésnyire volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Apának igaza volt, már régóta nem volt barátnőm, de nem is vágytam rá. A testi élvezetekre bármikor rá tudtam venni a nőket, így nem volt értelme lehorgonyoznom. Az, hogy nyomozó voltam, és hogy apától hihetetlen sármot örököltem, egyből elcsábított mindenkit. Akárhány nőt megkaphattam volna, de nem voltam az élvezeteim rabja. </div>
<div style="text-align: justify;">
A tavalyi grillezéskor is Sophie, minden másodpercben mellettem volt, és a keze egy pillanatra sem csúszott le a hátamról, és a kezemről. Én persze játszadoztam vele, így végig a szemébe néztem, amitől szemmel láthatóan elgyengült. Azóta apa minden percét arra szenteli, hogy kettőnket összeboronáljon. Egy fél év komoly kérlelés után végül igent mondtam neki, mert már régen voltam nővel, és ő kivételesen szép.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem kimondottan vártam a mai vacsorát, de ahogy beléptem a fenyőbarna csilingelős ajtón, egy cseppet jobban éreztem magam. Besétáltam egészen egy belső, elkerített asztalig, ahol a lány már csak rám várt, egy pohár limonádét szürcsölve. A két szívószál egészen az ajkaihoz simult, aminek a látványa rögtön beindított bennem valamit. A szőkés haja, karcsú dereka, és hatalmas. aranybarna szemei. Mintha csak egy disney meséből pattant volna ki, egy Lars von Trier filmbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Üdv! - köszöntem rá. Ahogy találkozott a tekintetünk, ő virgoncul elmosolyodott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Helló! - állt fel a helyéről, és két perzselő puszit nyomott az orcámra, miközben a kezét rögtön a vállamra helyezte. Amint eltávolodtunk egymástól, szinte éreztem, hogy tüzes tekintetével már levetkőztet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elnézést, hogy késtem, de még gond volt a papírmunkával - mentegetőztem, miközben bemásztam a helyemre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugyan, semmi baj! Én jöttem túl korán - mosolygott, majd egy nagyot kortyolt kihívóan az italából. - Ha nem gond, már rendeltem neked is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, dehogyis. Már éhen halok - motyogtam, míg a telefonomat némára állítottam. <i>Nem szeretem, ha szex közben megzavarnak.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor jó - nevetett egyet szenvedélyesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval, hogy került egy szingli csinos hölgy, egy kertvárosi, családiházba? Erről legutóbb nem nagyon meséltél. - kérdeztem sejtelmesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát, ugyebár fitnesz videókkal foglalkozom, és ez viszonylag sok pénzt hoz a konyhára. Ezért tavaly úgy döntöttem, hogy megengedem magamnak, hogy egy szép környéken éljek, még ha messze is van a belvárostól - mesélte elmélyedten, éppen mikor az ételünket elénk rakták, amit kölcsönös bólintással köszöntünk meg. Két tál olasz, paradicsom szószos, oregánós tészta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval neked az számít szép környéknek - folytattuk megszakítás nélkül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát, szeretnék gyerekeket, szóval... - tekert egy nagy adagot a villájára, majd a szájába helyezte. - Hmm, ez isteni! - jelentette ki, míg én is megkóstoltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyedi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretem az ilyen ételeket - nyúlt még egy adag után. - Na, és te? Szeretnél gyerekeket?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyszer biztos, bár nem tudom, milyen apa lennék - válaszoltam higgadtan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugyan, te igazán jó apa lennél! - biztatott kedvesen. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Igazság szerint, már sokszor elgondolkoztam ezen a kérdésen, de sosem jutottam a végére. Mégis milyen szülő lenne az, aki még egy nőt sem tud hosszú távon boldoggá tenni? </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Az egész vacsora úgy zajlott le, mint egy erotikus családi beszélgetés, ami kifejezetten megrémített. Sophie szavai konszolidáltak, és nyugodtak voltak, míg az arcára hihetetlen vágy volt festve. Minden pillanatban csak engem bámult, és próbált megbabonázni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tehát mióta nem voltál nővel? - kérdezte pajkosan, a szájába harapva, mikor már a vacsora végéhez közeledtünk. Én rögtön a pincérre pillantottam, és intettem neki, majd ismét Sophie felé fordultam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Illendő kérdés ez egy családi étterembe? - kérdeztem vissza, mire a pincér már a számlával állt előttem. Én udvariasan kifizettem, és ő egy bólintással távozott az asztalunktól.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én - kezdett bele kihívóan -, már három hónapja. - motyogta, mikor a lábát lassan a bokámhoz érintette a lábát. A csinos bokáján, egy fekete magassarkút viselt, ami egyre magasabbra vándorolt a lábamon. - És te? - nézett rám tüzes pillantásával.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem hinném, hogy most számítana a válasz - fokoztam a hangulatot, mire ő csak nagyot sóhajtott. - Itt az idő - bólintott. Kikászálódtam, majd lovagiasan felé nyújtottam a kezem, amit ő szorosan átkarolt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sietősen távoztunk, majd kiléptünk az ajtón, ami csilingeléssel köszönt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Itt lakom pár lépésnyire - szóltam, mire ő gyorsan megindult. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó! Siessünk! - sürgetett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Várj! - ragadtam meg a kezét, majd gyorsan magamhoz húztam. Már nem tudtam tovább várni, hogy ne harapjak bele, azokba a hatalmas, vörös ajkaiba. Sorosan átkaroltam, és ő már résnyire nyitott szájjal várta, hogy megcsókoljam. Az ajkaimat az övéhez tapasztottam, majd a nyelvemmel átférkőztem hozzá, amit ő is hevesen viszonzott. Míg ő az érzéki nyelvcsatával volt elfoglalva, a kezemet a kerek fenekére csúsztattam. Erősen megmarkoltam, amire egy nagy nyögéssel válaszolt, és csak még akaratosabban kezdett csókolni, a csípőjét pedig, teljesen hozzám tolta.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lassan váltunk el egymástól, és végig a szemembe nézett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megérte rád ennyit várni - suttogta, majd ismét a szájába harapott.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elmosolyodtam, majd elindultunk. Pár perc alatt a lakásomhoz értünk, ami egy modern építésű téglaház volt. Szürke falakkal, egy aprócska udvarral. </div>
<div style="text-align: justify;">
Amilyen gyorsan csak lehet kitártam az ajtót, és beléptünk, de mire az becsukódott, Sophie már rám is vetette magát. Érzékien kezdett csókolni, miközben már az ingemet gombolta. Én eközben a kezeimet a formás lábain pihentettem, amíg gyorsan meg nem ragadtam őket, és így felemeltem. Ő lazán felnevetett, míg én felkapcsoltam a villanyt a szobában. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az arca ebben a pózban, pontosan felettem volt, és folyamatosan csókolta az ajkaimat. Én eközben a szűk, fekete szoknyáját az egyik kezemmel felhúztam, míg a másikkal őt tartottam, még mindig a levegőben. A vékonyka ruhadarab hamar engedelmeskedett nekem, ami után áttérhettem a rózsaszín tangájára. Azt is odébb húztam, és így teljesen hozzáfértem. Éreztem, hogy az aprócska anyag már rég átázott, így könnyedén kezdhettem kényeztetni. </div>
<div style="text-align: justify;">
A két ujjammal megérintettem a puha ajkait, és lassan mozgatni kezdtem, amire egy nagy nyögéssel reagált, és elkezdte a nyakamat csókolni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ezután lassan az ágyhoz sétáltam, és ráfektettem. Gyorsan lehúztam róla a ruhát, ő pedig az eddigre kigombolt ingemet dobta a földre.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezután a nyakát kezdtem csókolni, míg ő a hátamat simogatta. A finom illata, egy édes ízt adott a puha bőrének. Éreztem, hogy minden csókom után megremeg, ezért elkezdtem lefelé haladni. Át a vállán, egészen a kerek, feszes melleiig. Az apró rózsaszín bimbója már feszesen dudorodott. Finoman megharaptam, és ő nyüszített egyet. <i>Élveztem, hogy játszhatok vele.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
A nyelvemmel körkörösen kezdtem haladni, mire ő kezdett megremegni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne kínozz! - nyöszörgött, majd hirtelen megragadva a vállamat megfordított. Látszott rajta, hogy nem bír tovább várni. </div>
<div style="text-align: justify;">
A csípőjét rám szorította, és hevesen megcsókolt izgatóan a számba harapva. </div>
<div style="text-align: justify;">
A kezeit végighúzta a felsőtestemen, majd lejjebb mászott rajtam. Kecses kis kezét végig csúsztatta nadrágomon, amin már látszott a dudor. Sebesen kigombolta a nadrágot, majd a kezébe vette a férfiasságom. Egyből éreztem, hogy testem minden vére le áramlik.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sophie gyorsan odébb húzta a tanga útba eső részét, és neki tetszően elhelyezte, én pedig csak feküdtem. Elevenen rugózni kezdett rajtam, és harsányan nyögni kezdett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó, igen! - nyöszörögte. Én a kezemet a fenekére helyeztem, és erősen megszorítottam azt. Erre ő csak harsányabban kezdte a hangokat kiadni magából.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egyszerre előre hajolt, és rugózás közben a nyakamra tapasztotta az ajkait. A hátát sebtében megragadva megfordítottam, így ő feküd előttem, és én diktálhattam a tempót. Keményebb mozdulatokra váltottam, mire ő - szaporábban véve a levegőt - egy szempillantás alatt egy nagyot sikoltott, majd egész testével megremegve kielégült. Miután mámor ittasan egy nagyot sóhajtott, felült, de még erőteljesebben magára húzott engem. Az erős mozdulatok, és Sophie csodálatos látványa miatt, én sem bírtam tovább. Az összes porcikám egy pillanatra lelassult, és egy szenvedélyes érzés járt át. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div class="post-header">
</div>
<span style="font-size: medium;"></span>Carrie Whitehttp://www.blogger.com/profile/09800719124438663746noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8510912392201820533.post-73142021676557700282015-07-09T13:18:00.003-07:002015-07-11T05:02:20.703-07:00Előszó<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: large;">Üdv mindenkinek a blogon!</span> </div>
<div style="text-align: right;">
Hamarosan belekezdek a fejezetek megosztásába, de addig is íme egy kis ízelítő:</div>
<br />
<br />
<span style="font-size: large;">~ Horror</span><br />
<span style="font-size: large;">~ Erőszak</span><br />
<span style="font-size: large;">~ Romantika</span><br />
<span style="font-size: large;">~ Erotika </span><br />
<span style="font-size: large;">~ Krimi</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"> Hárman álltunk a nyirkos szoba sarkaiban. A negyedik üres részen pedig, az ajtó volt. Az egyetlen kijárat. Akárhogy próbáltam összeszedni a gondolataimat, nem tudtam mihez kezdjek. Gyáván fussak el, vagy játsszam el a hőst, ami cseppet sem vagyok? Még sosem voltam én a megmentő, és ahogy körbenézek, most sem leszek az. Amíg itt próbálom összeszedni a gondolataimat, mindketten meghalunk.</span><br />
<span style="font-size: small;"> A csend végül már-már felfalta a szobát, és vele együtt minket is. </span><br />
<span style="font-size: small;"> - Na? Mi legyen? - szólalt meg hirtelen fülhasogató hangján, majd fejét még az eddiginél is rémisztőbb pózba állította. </span><br />
<span style="font-size: small;"> - Ezt úgy mondta, mintha lenne beleszólásunk.</span><br />
<span style="font-size: small;">Ismét hangosan felkacagott, ami csak még biztosabbá tette, hogy őrült. Ettől azonban csak még szerencsétlenebbnek éreztem magam.</span><br />
<div style="text-align: justify;">
</div>
Carrie Whitehttp://www.blogger.com/profile/09800719124438663746noreply@blogger.com0